Útilapu

IMG_20200603_162411

Kimentünk alkonyatkor a határba, óriás lapulevelekbe szedtünk bodzavirágot, negnéztük a kiscsikót, mennyit nőtt húsvét óta, hallgattuk a csalogányok esti énekét a patakparti fűzeken. Faust-i feelingem volt: a tökéletes boldogság pillanata. Mert az egykor még megművelt szőlőkbe, gyümölcsösökbe és kaszálókba torkolló, napjainkra heves iramban és kertvárosi sűrűségben beépülő, de még mindig rozsdás víkend rezertávumokkal és titokzatos célból, hevenyészve elkerített, megfejthető identitás nélküli telkekkel szabdalt Klisovác utca, ahol – kisebb-nagyobb megszakításokkal – születésem óta élek, a teljességet hordozza számomra. Alapvető létfeltételem lett, hogy a mezei katáng és a gyeptégla, a tehéntrágya és a trimmelt kutya, az új bauhaus és a buhera, szóval a lassan kikopó falusi és a hirtelen jött városias férjen meg egymás mellett. Na ez az intimitás, ez az együgyű, gyermeki magabiztosság az, amit Herta Müller írásaiban még nyomokban sem lehet fellelni.

Herta Müller nálam egy generációval előbb született, nem a Pilis környékén, hanem Bánátban. A 20. század utolsó harmadában ez a néhány évtized és párszáz kilométer közöttünk, mint kisebbségi létben boldogulni igyekvő két sváb család sarjai között, mégis fényévnyi távolságot teremt.

Míg nekem a sváb paraszti gyökér felszívódott, fotóparírra sárgult és talán lábosok aljáról lehet még néha felkaparni, mert a családunk küzdelmei és meghurcoltatásai egy-két emberöltővel később, a megkésett, szégyenlős kibeszélés és közvetett emlékezet útján, főleg pedig az elhallgatott anyanyelv hiányában (Hochdeutsch-ot hiába tanultam iskolában, annak ehhez nem nagyon van köze) nosztalgikus keretet ha nem is kapnak, de történelemleckévé általánosulnak, a húsbavágó és a személyes óhatatlanul egyre csak mállik róluk. Ezt nevezik teljes asszimilációnak: felvehetek dirndlit és polkázhatok, annak soha nem lesz köze ahhoz, ahogy az idős nagyszüleim vasárnap délután a rádióból szóló szívküldi svábmuzsikára megilletődötten és takarékos mozdulatokkal táncoltak a cserépkályha előtt. Nekik a tánc a “minden-rossz-előtti” fiatalságuk cinkos és néma felidézése volt, nekem legjobb esetben hagyományőrző ugrabugra lenne. Bár a történelem identitásom egy darabjától megfosztott, de az otthonosságot szerencsére nem vette el tőlem.

Herta Müller megkapta a nyelvet, de a történelem minden egyéb tekintetben kirúgta lába alól a talajt. 1987-ben, felnőttként végül elhagyta Romániát, a Ceausescu-rendszer zaklatásai elől Németországba menekült, azóta Nyugat-Berlinben él, de sérüléseiből és nélkülözéséből azóta se tud felállni, a haza számára nem létezik. Ezt a megbírkózhatatlan élettapasztalatot rágja makacsul és szikáran. Írói nyelve koncentrált, sprőd, gyanakvó és már-már autisztikusan kívülálló. Költői képei az otthontalanságról kevésbé érzékiek, mint intellektuálisak, mégis annyira átérezhetők és felkavaróak, hogy napokig bolyong és keresi az élet ízeit magában az, aki olvassa a szövegeit.

A király meghajol és gyilkol című esszé gyűjteményét olvastam, amely 2018-ban jelent meg magyarul. A kötet írásai reflexiók a gyerekkorról, a családról, a boldogtalan felnövésről, a sosem volt sajátból való kiszakadásról, az önbeteljesítő bizalmatlanságról és mindig megújuló idegenségről, ami nemcsak a házkutatásokban, kihallgatásokban van jelen, de a hóesésben, a sakkban, a napi bevásárlásban, sőt, a krumplievésben is tettenérhető.

Ha valakit a közép-kelet-európai kisebbségi lét különösen érdekel és eddig mondjuk Wass Albert írásaiban találta meg azt, amire a képzelete vágyott, s ezután olvassa Herta Müllert, olyan érzése lesz, mintha Kevert likőr után kóstolna Calvadost. (Persze van, aki a Kevertnél marad.)

Herta Müller több művét lefordították magyarra, Lélegzethinta címen elérhető Atemschaukel című regénye is, amelyért 2009-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
fe_800_500_hertamuller-lead

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s