Digitális munkarend. A mi mérlegünk

Nekünk az elmúlt két hónap karanténvakációban telt. Nem szabotálni akartuk, amit a kormány a járvány idejére elrendelt, hanem ez volt a túlélés záloga. Ez nem jelenti azt, hogy nem vettünk részt a digitális oktatásban vagy nem írtunk házifeladatot. Dehogynem! Viszont annak érdekében, hogy a gyerek a karantén alatt iskolai keretek hiányában – tanító néni, tanterem, pad, tábla, osztálytársak, szünet, csengetés nélkül – ne essen szét teljesen és a tanulással megbírkózzon, a motivációt, érdeklődést fenn tudja tartani magában, a mérleg élmény-serpenyőjét derekasan megpakoltuk.
Az első hat hétben a négy fal közé szorultunk, s az olvasás ugyan jó, de magányos tevékenység, neki pedig a “közös” hiányzott, mert a mi történetünket az nehezítette, hogy két nagytestvére van csupán, közülük is az egyik külföldön tanul. A férjemmel otthon csináltunk Minnának egy intenzív mozgóképkultúra és médiaismereti tábort. Egyrészt azért, mert egy ideig komolyan napirenden volt, hogy ezt a fontos tantárgyat Magyarországon eltörlik, másrészt mert mi is mozira vágytunk, és erre nagyon sok minőségi alkalmat kínált a karantén. Íme, a közösen megtekintett alkotások listája:

Monty Python Repülő Cirkusza, mind a 4 évad
Bud Spencer-Terence Hill filmek
Különleges ügyosztály (amerikai komédia-sorozat)
The Last Dance (Michael Jordan kosárlabdázó pályáképéről készült dokumentum filmsorozat)
Csehov: Három nővér, Ascher T. rendezésében
Shakespeare: A velencei kalmár, Mohácsi J. rendezésében
Szabó Réka – A létezés eufóriája

Mindezen alkalmak apropóján, egy érett, érdeklődő tízéves értelmi/érzelmi szintjéhez igazítva megbeszéltük vele a holokausztot, a kommunizmust, a hidegháborút, a szexuális forradalmat, de azt is, ami napjainkban zajlik. Miután kétéve egy tavasszal az apjával önszántából végignézte Wagner teljes Ring-ciklusát a New York-i Metropolitan Opera előadásában (legjobb, máig idézett szombat reggeli beszólása: apa, ma folytatjuk az istenek alkonyát?), tudjuk, hogy mivel tud megbírkózni.
Április végétől már az utcánkba, a patakpartra és a határba is kimerészkedtünk, így beleszeretett a lovakba. Május közepén, a születésnapján volt az első lovagló leckéje, jövő héten állítólag már kantárt is kap. Négy napja pedig végre az Omszk-tóra is lejutottunk és azóta kihasználhatjuk a februárban kiváltott horgászengedélyt, fogott már vagy harminc naphalat.
Szerencsére nemcsak a fuvolaóra, de a varrótanfolyam is pompásan működött online. Varrt maszkokat, ökozsákot, kötényt, strandtáskát. A 5-Minute Crafts leglelkesebb nézőjeként pedig főleg slime-ot és különböző limonádékat kotyvaszt, most valami jégkrémkészítésbe tervez belevágni.
Egyetlen korosztályos társasága most legjobb barátja és unokatestvére, a szomszédban lakó Boldizsár, akivel a kertben olyan madárlest építettek, amit Máté Bence is elismerne. Kapott tőlük egy kis fényképezőgépet ajándékba, hogy le tudjuk választani a telefonomról, amire teljesen ránőtt a Teams, Zoom, Skype Messenger stb. üzemmódokban.

Hogy erre a sok mindenre hogy jutott időnk, energiánk?
1. Május végéig felfüggesztettem a munkámat – hálás vagyok, hogy ezt vállakozóként, plussz a férjem oldalán megtehettem – így ezt a három hónapot – akár a GYES alatt – teljesen a gyereknek szentelhettem. Mert a tanulási időben a közelében kellett lenni (hajcsár és élő lelkiismeret szerepkörben), sok feladatot együtt oldottuk meg, különben ellinkeskedte volna. Mert főzni kellett jókat, hogy ne csak édeset egyen, amire amúgy én is elképesztően vágytam és vágyom még most is.
2. Minden értelmes kezdeményezését támogattuk, akkor is, ha felfordulással, vesződséggel járt.
3. Nagyon kevés unalmas dologgal (házimunka) terheltük. (Csak a főzésben vett részt olykor, mert azt szereti.) Ez a visszalépés lehet, hogy utóbb károsnak bizonyul majd, de ebben a pár bezárt hónapban a sárkányságomat a tanulás kapcsán, azt hiszem, elég rendesen kimaxoltam. (Bármit mondok, ők nem úgy szokták, nem oda kell írni, és ne javítsak bele! És ha a tankönyvben négyzetek vannak, akkor a füzetbe leírt nyitott mondatban is négyzeteket kell írni. Azt már nem hallja meg, hogy jó, de a példában a három ismeretlen helyén három különböző színű négyzet van, amit a füzetben is jelölni kell valahogy. A tanító néni is ezt mondaná. Mert nálunk a tanító néni az atyaúristen, amit én mondok, az eleve gyanús. Mi az, hogy ismeretlen? Piszkozatoooot? Ő sosem szokott, neki egyből megy a fogalmazás. Na hát ez egy tipikus jellegtelen mondat. Informatív értéke nulla. Le akartad tudni. Hééé, azt nem is kérdezték, csak te találtad ki! Ne vágj ilyen fejet! Leszarom, akkor adj be valami gagyit! A férjem a szomszéd szobából: lehetne kicsit halkabban, megbeszélésem van. Így ment.) 

Ami pedig engem illet, nagyon tartalmas és tanulságos időszak volt az idei tavasz, sok mindent szeretnék megőrizni az
újonnan felvett szokásaimból (hogy a vásárlásban – nem én csinálom – és a konyhában rendszer van, hogy sokat festek, olvasok és rengeteg időt töltök a kertben (meg is látszik rajta). Ugyanakkor nagyon várom, hogy vége legyen a tanévnek és megint dolgozhassak az én szalonkámban, amit szombaton már megyek takarítani, hogy lássam végre az én drága vendégeimet, formát vesztett hajacskájukat, édes lenövéseiket, hogy emberek között legyek, hogy folytathassuk a közös zenélést a lányokkal. A futás az egyetlen, ami nem hiányzott, mert napi 8-10 ezer lépést itt a Klisovác utca lakatlan részén napi szinten megteszünk az utóbbi hetekben, a kardio programot pedig esőben, szélben, napsütésben kiválóan megoldottam a bejárati lépcsőnkön. Saját fejlesztésű Home Step Boogie programomról tervezek kis asszonybuzdító videót készíteni, ha sikerül, feltétlenül megosztom.

(Amit pedig – step ide, step oda – az a másik mérleg mutat, arról inkább nem beszélek.)

ÉJSZAKAI UTÓIRAT

NEM SZOKTAK RÉMÁLMAIM LENNI, DE MOST ÉJJEL KETTŐKOR ARRA KELTEM, HOGY A RÉGI HÁZUNK ÁTHAJTÓS KAPUJALJÁBAN A TÉBOLYODÁS HATÁRÁN ORDÍTOM A GYEREKEIM NEVÉT, MERT TŰZ VAN, S ŐKET, AKIK AZ ÁLOMBAN KICSIK ÉS MÉG CSAK KETTEN VANNAK, KIHOZTAM A HÁZBÓL, DE AZ UDVARON MONDTAM, HOGY VÁRJANAK, AMÍG BEMEGYEK A SZOMSZÉD LAKÁSBA A NAGYSZÜLEIMÉRT, AKIK SZINTE MOZGÁSKÉPTELENEK, ÉS NEM TUDOM KISZEDNI ŐKET AZ ÁGYBÓL, ÉS ROHANOK MEGNÉZNI A GYEREKEKET ÉS NINCSENEK OTT, ÉS ÉN NEM TUDOM, HOGY A ZÁRT UDVARBAN HÁTRAMENTEK-E RÉMÜLETÜKBEN, AHONNÉT, HA LEDŐL A HÁZ, NINCS KIÚT, VAGY MAGUKTÓL KIMENTEK MÁR AZ UTCÁRA, AHOVÁ HA KIFUTOK, NEM BIZOS, HOGY VISSZA TUDOK JÖNNI, MERT A KAPUALJ FÜLÖTT LÁNGOL MÁR A TETŐ. SZERENCSÉRE EKKOR FELÉBREDTEM, DE HOSSZÚ IDEIG TARTOTT, AMÍG LECSILLAPODTAM. Ez az álom fejbekólintott, hogy milyen önelégült kivagyiságnak tűnhet a fenti bejegyzés, főleg egy olyan ember számára, aki sokat szenvedett, veszített vagy kilátástalanul küzdött az elmúlt időszakban. Nagyon elszégyeltem magam és azonnal törölni akartam a posztot, de most mégis inkább itt hagyom mementónak. Figyelmeztessen arra, hogy egy állati szerencsés flótás voltam a koronavírus idején, semmi több. 

One response to “Digitális munkarend. A mi mérlegünk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s