Szerelemmátrix és deszkafilozófia

Minding-the-Gap

Az elmúlt két napom intenzív mozizással telt. Szombaton Juliette Binoche új filmjét láttam, tegnap pedig a Verzió-n (16. Nemzetközi Emberi Jogi és Dokumentumfilm Fesztivál) voltunk.

A Szerelemre kattintva (Celle que vous croyez) azon filmek sorába tartozik, ahol a magyar címválasztással  jól átverik a mozinézőt. Ha valaki előzetesen nem tájékozódik, vagy csak három marketingmondatot olvas el a filmről, akkor azt hiszi, romantikus vígjátékra vált jegyet. Mi a barátnőmmel tudtuk, hogy drámát fogunk látni, de hogy ennyire, azt mi sem sejtettük. A komédia csak szerkezetében volt jelen a filmben: annyi fordulat van benne, mint egy Broadway-vígjátékban, ami nekem kicsit erőltetettnek és soknak tűnt a történetfűzés keretéül választott pszichiáteri beszélgetések/monológok reflexív rendszerébe illesztve. A másik, ami viszont már tényleg zavart, a főhös pőresége és kiszolgáltatottsága (az életnek, a másik embernek, saját magának). Totálisan szétcsúszott minden. Annyira kellemetlen volt látni Claire vergődését, hogy egy ponton kínomban rámjött a nevetés (??), amit alig tudtam leküzdeni. Lehet, hogy begyepesedett erkölcscsősz vagyok vagy az élet által elkényeztetett selyemke, de míg a nő magánya, figyelem-, szeretet-és öleléshiánya nagyon is átélhető volt, nem tudtam elhinni, hogy az általa tudatosan csalásra berendezett virtuális kapcsolatban egy percig is azt érzi, hogy valóban 24 éves, s hogy a másik érdeklődése az ő személyének szól. Mert látszólag ugyan belebújt egy fiatal lány identitásába, ám nemcsak a hangja, de az érzései, a gondolatai, az emlékei, a tapasztalatai, az érzékei a sajátjai maradtak. Amennyiben az éncsere nem pszichotikus volt, jelentheti-e azt, hogy miként a virtuális ölelkezésben a vágy szimulációja működött, ugyanúgy a szerelmet is lehet szimulálni?  Szóval léteznek lelki erogén zónák is? Az egész szerelem dolog testtelen imagináció volna, amelyben a Másik nem a társunk, az egész fele, csupán inspirációs forrás az agyunk számára?
Juliette Binoche egyébként boszorkányosan játszik ebben a filmben, túljárt a rendező eszén. Feltárulkozása közben kajánul mulat azon, hogy az arcunkba vágja, mennyire megöregedett és mi is megfogunk, és mi is ugyanolyan láthatatlanok leszünk a férfiak számára, amilyen ő volt a pályaudvaron várakozva. Szóval most egy kíméletlen színésznőt látunk, kíméletlenül fényképezve. Ajánlatos időben lejönni “az ötven az új harminc” és hasonló beautista és valójában ageista cuccokról. A fiatalság nem fenntartható, az öregséget érdemes szépíteni. A magány viszont rettenetes, mindenkinek kéne, hogy társa legyen. Szívbemarkoló és igazságtalan, hogy nem így van. S ha az egész tényleg a fizikai attraktivitáson múlik, akkor majd bajszot növesztek és fütyülök mindenkire!

A Verzión érdemes elővételben jegyet venni, ezt évek óta tapasztaljuk és évek óta nem tanulunk belőle. A fakenews téma meg a menekülttáborok érdekeltek volna minket, a Csúszópálya (Minding the gap) című amerikai dokumentumfilmre – amelyről egyébként jókat lehetett hallani – végül más választás híján ültünk be. Nem bántuk meg. Azt szeretem ebben az egész Verzióban, hogy évről évre bizonyítja azt az elcsépelt tételt, mi szerint az élet írja a legjobb sztorikat. Három tinédzser, egy fehér, egy sárga meg egy fekete srác – deszkás haverok – sorsát követjük szorosabban 5, visszatekintéssel és utókövetéssel együtt összesen mintegy 10 éven át. Közülük az egyik, aki a filmet készíti. Először is fantasztikus gördeszkás felvételek vannak a filmben, csúcs érzés lehet sebesen gurulni, ugrani, repülni.  (Ha nem félteném a térdem és a könyököm, esküszöm, kipróbálnám.) Egészen felértékelődött bennem a város, meg az aszfalt. A másik belátás, hogy problémás és kilátastalan családi fészkekből is nőnek ki tisztaszívű emberek, akik késlekedve, bukdácsolva, kudarcok árán, de talán lényegi megalkuvás nélkül tudnak felnőni. Ami a felszín fölött tartja őket, az a közös szendvedély: a deszka. Mert deszkázáskor is az egyensúlyt kell megtalálni és megtartani, ennek a szakadatlan gyakorlása pedig – úgy tűnik – előbb vagy utóbb az életben is eredményhez vezet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s