Mesterkurzustól az iskoladrámáig

middel3-681x1024
A tavasz legszebb három péntekét a barokk bűvkörében töltöttem. Anneke Boeke, holland furulyaművészt hallgattam, aki mesterkurzust tartott Budakalászon. A mesterkurzus interaktív képzési forma. A résztvevők szabadon választott darabbal készülnek, a többiek előtt eljátsszák, a kurzus vezetője pedig instrukcióival próbálja elősegíteni az előadás és az előadó továbbfejlődését. Újrakezdő hobbifurulyás létemre úgy terveztem, hogy csendestársként ülöm majd végig a három alkalmat, főleg, hogy a fodrászatban egyelőre sem a jobb hangképzésért, sem az artikulációért nem jár kreditpont. Aztán láttam, hogy a zenetanárok is gyermeki izgalommal állnak a próbatétel elé, Anneke pedig – miközben figyelmét a legapróbb részlet sem kerüli el, építő, közvetlen, természetes, szellemes, világosan és érzékletesen fogalmaz – kiválóan beszél magyarul -, játékát hallva pedig képtelenség elhinni, hogy csak egy lyukas fadarabba fújja a levegőt. Már perdültem is a porondra furulyatanárom, Ildikó mellé. Händel F-dúr triószonátáját Csizmadia Angelika csemballóművész játszotta velünk, akit előző héten a Liszt Ferenc Kamarazenekarral hallottam a Zeneakadémián Emmanuel Pahud-t kísérni. És ezt az egészet nem álmodtam! Sőt, a kurzus utolsó napján maga Anneke Boeke volt a partnerem.

Amikor elhivatott pedagógussal találkozom, úgy képzelem, hogy tanárnak lenni folyamatos kódfejtés, csodatevés és a legnemesebb szolgálat. Aki képes a másik emberre – legyen az gyerek vagy felnőtt – ráhangolódni, a kiváncsiságot és az együttérzést magában fenntartani, tud motivációt ébreszteni, ráadásul energiája megújul a tanulás fárasztó és sosem kiszámítható kalandjában, az nem akármilyen ember – varázsló.

De akkor miért és hogyan lesz valakiből Novák Antal?

Nemrég láttam az Aranysárkányt. A 1966-os filmadaptáció sajnos színeivel, fényeivel és nagyszabású zenéjével (Szokolay Sándor) sem képes igazán visszaadni Kosztolányi sűrű arany nyelven megírt történetét. A tanár státuszának és életének szétmállása Mensáros rezignáltra és lágyra formált karakterével inkább fatálisnak hatott, pedig emlékeim szerint a könyvben nem ilyen egysíkúan szerencsétlen és szánnivaló a figura és a cselekmény sem ennyire egyenes úton halad a végzet felé, hanem több gazdagon megfestett, felgazosodott mellékvonalat és beragadt váltót is érint, ami miatt a tragédiába óhatatlanul banalitás is vegyül. (Kosztolányit azért szeretem nagyon, mert mert nem eszményíti hőseit, elbeszélői nyelvén keresztül mégis azonosulunk olyan figurákkal, akiket az életben aligha tartanánk érdeklődésre vagy együttérzésre érdemesnek.) Kérdés, hogy az Aranysárkány elsődlegesen egy férfi életközépi válságáról szól, tanárregény vagy a provinciális, kisszerű és reménytelen lét kifinomult ábrázolása? (Újra kell olvasnom a könyvet.)

A pedagógus drámája a tartásvesztés, amikor a horizonton összér a tekintély a hiteltelenséggel, az önérvényesítés az önsajnálattal. Ez pedig különösen szembeötlő egy olyan hivatás esetében, ahol napról napra ki kell állni valami koherens és belátható világmagyarázattal, akkor is ha okfejtéseink csak a szertár biztonságában érvényesek, mert a Toricelli-féle űr éppenséggel a lelkünkben van.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s