folyó + ügyek

Érkezhet az ember betegen és megtörten, s lehet az utazás egyetlen célja rég nem látott gyermek és testvér viszontlátása, Londonban nem lehet múzeumnézés nélkül eltölteni egy szűk hetet sem. A Kew Bridge chiswick-i lábánál, szállásunktól mintegy negyedóra sétaútra található a London Museum of Water and Steam, azaz a Víz és a Gőz Múzeuma, az 1838-ban alapított régi vízmű területén. A londoni vízvezetékrendszer és szennyvízelvezetés történetét mutatja be az állandó kiállítás a római kortól máig. A fókusz a viktoriánus kor és a jelen közötti időszakra került, ugyanis az 1800-as években épült ki az a szennyvízhálózat, amelynek az időközben 2-ről 8 millió főre növekedett londoni lakosságot kéne ma is ellátnia. A föld alatti vezetékrendszer napjainkban annyira túl van terhelve, hogy már 2 mm csapadéknál túlfolyik benne és a felszínre tör a szennyvíz. Évente 39 millió tonna tisztítatlan szennyvíz ömlik a Temzébe, és a problémát csak tetézi a folyó árapály tevékenysége A Temze totális elszennyezésének és az élővilág pusztulásának megakadályozására jött létre a London Tidaway Tunnel projekt, amelynek keretében most öt új szennyvízművet építenek Londonban, valamint idén kezdték el építeni azt az óriási alagutat, amely az elkövetkező 100 évre elegendő kapacitással a föld mélyén fogja összegyűjteni és elvezetni régi szennyvízhálózat túlfolyásait, s tehermentesíti majd ezáltal a Temzét. A szakemberek szerint, ha az alagút megépül, a Temze vize rövidesen újra iható lesz. Ez a jövő, ami pedig a múltat illeti, a kiállításban – hétvégén működés közben is – megtekinthetőek azok a gigantikus méretű vízpumpák és turbinák, amelyek a környék háztartásaiba és ipari üzemeibe juttatták el a vizet. Óriási függőleges időszalagon rögzítették a háztartások vízhasználattal kapcsolatos technikatörténetének tárgyi emlékeit: fürdőkádakat, klozetokat, mosdókat, mosogatókat és mosógépeket. Egy sorház makettje pedig viccesen szemlélteti a fürdőszoba evolúcióját az árnyékszéktől az angolvécéig. A vízminőségmérés és a víztisztítás történetét bemutató részből tudtuk meg, hogy John (nem Jon!) Snow jött rá a kolera a fertőzött ivóvíz összefüggésére. Robotpatkánynak hívják azt a gépet, amely a földalatt járva tisztítja a főleg zsírból és szemétfől álló felrakódásokat a csatornák faláról. Az árulkodó vécé című fejezet pedig felhívta a figyelmünket arra, hogy minden ötödik bankjegyen vagy minden hatodik mobilfelefonon található ürülék, ugyanis az emberek 61 százaléka étkezés előtt, 15 százaléka pedig vécéhasználat után sem mos kezet. Az átlagos kézmosás 6 másodpercig tart, holott a kórokozók eltüntetéséhez, amelyek akár 3 napig is életben maradnak a kezünkön, legalább 20 másodpercre és szappanra volna szükség. Ahol viszont szükségtelenül pazaroljuk a vizet, az a zuhanyzás és a fogmosás. Egy ember egy nap 12 liter vizet tud megspórolni pusztán azzal, hogy fogmosás alatt nem folyatja a vizet.
Régi belátás, hogy idegen helyen az ember hajlamosabb észrevenni olyan problémákat, amelyek fölött megazokott környezetében inkább elsiklik. Ezért is hasznos volt eljönni Londonba, a Temze partjára, a Víz és a Gőz Múzeumába.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s