Kati, a szőke szaki

Van a madaraknak egy apró, főleg Ausztráliában honos családja (Ptilonorhynchidae, azaz lugasépítők) ahol a hím azzal próbálja meg levenni a szimpatikus női egyedet a lábáról, hogy elképesztő fészket épít számára, amelyet a természetben kukázott színes növényi részekkel, terményekkel, kövecskékkel, vagy akár eldobott szemétdarabokkal dekorál és tesz egyedivé. Ezután a madár választottját – szó szerint fűt-fát ígérve – a pompás kéglihez csalogatja. A nőstény, körülnéz, majd ha elég extrának és lakályosnak találja az ingatlant, benne marad, ha nem, odébbáll, a hím pedig újrakezdi az építkezést, és addig dolgozik, míg el nem nyeri párja tetszését.

Az asszonyállat esetében a párválasztási stratégiák elég sokfélék, nemcsak történetiségükben, de egyidejűleg is. Az ösztönlények a védelmező fizikai erőhöz és a férfi atavisztikus vagy éppen a mindenkori divat által diktált alaki jegyeihez ragaszkodnak leginkább, a tradicionalisták a családi hátteret, a társadalmi rangot és a vagyoni helyzetet mérik fel elsődlegesen, az idealista hajlamúak számára pedig az olyan romantikus tulajdonságok élveznek elsőbbséget, mint a szívjóság, a műveltség, a lelki intelligencia és a humorérzék. A gyakorlati ügyességet és életrevalóságot azonban alig van nő, aki mérvadó kritériumnak tekinti jövendőbelije megválasztásakor. Holott az első lila köd feloszlása után óriási jelentősége lesz annak, hogy az élettárs tudja-e, mi az hogy zsanér és megigazítja-e, ha meglazult, vagy klasszikusan bever-e egy szöget, befúrja-e a kép akasztóját a falba.

Barátnőmben, Katiban egy genetikai véletlennek köszönhetően egyesül a gyakorlatiasság a szépérzékkel, a kreativitás az önálló munkavégzés képességgével, a kitartás a rugalmassággal, a gyorsaság a precizitással, és ez az egész mind az otthoni fúrás-faragáshoz való kedvvel és elszántsággal, ami napjainkban páratlan és hiánypótló kombinációnak számít. Mivel a nők évezredeken át nem értékelték kellően párjuk bütykölő buzgalmát, úgy tűnik, a házkörüli-mindenes-kompetencia végül evolúciósan kikopott az erősebbik nemből. Ahogy Füles is megmondta: az egyik nem tud, a másik nem akar.

Igazából soha nem volt alkalmas bútorunk a cipőink tárolására, de húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy dűlőre jussunk a kérdésben: polc lesz, faltól falig, fehér, a legolcsóbb, függönnyel. Tudtuk, apró munkához szakembert találni szinte lehetetlen. Megvoltak a fali sínek és a konzolok, méretre vágattuk a bútorlapokat, dübel és tipli is akadt, már csak a lendület hiányzott, hogy az egész valahogy felkerüljön a falra. A lendület végül Kati személyében tegnap megérkezett hozzánk: bemosakodott, és pompás szerszámaival pár óra alatt csoda kis polcot rittyentett nekünk össze. Én teát főztem és lelkesen dokumentáltam a munka fázisait. Kati szakértelmétől lenyűgözve pedig férjem is fúrót ragadott és végigjelölte a bútorlapokon az önbehajtó csavarok helyét.

dav

dav

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s