Konspirálok

lamb2

Csendes napközbeni merengéseim egyik pillanatában hirtelen összefolyt a Soros-ügy Marton Lászlóéval. Mi lenne, ha kiderülne: az egész zaklatási botrányt  – ha nem is Soros György, de – maga Marton mozgatja?
Amikor olyan történet kerül a napvilágra, hogy egy köztiszteletben álló emberről sok-sok év után kiderül valami égbekiáltó disznóság, mélyen együttérzek az áldozatokkal, – nem csak azért, mert ME TOO -, mégis jobban leköti a figyelmemet a bűnös lelkivilága.
Elképzeltem, hogy én vagyok Marton László és kirobban a Weinstein-botrány. Első nap eszembe jut, – ahogy valószínűleg minden hasonló alávalóságokban érintett emberben felötlött az elmúlt héten – mi van, ha engem is feldob valaki? Végiggondolom, kikkel is volt dolgom, persze az összesre nem emlékszem, meg egyébként is, X. vagy Y. bele ment a játékba, akkor most biztos nem fog jelentkezni, amúgy pedig milyen bizonyítéka lehet bárkinek is évek távlatában? Másnap tovább járatom az agyam, érdemeimre, szakmai elismertségemre, családomra, barátaimra gondolok, tudom, ezek együtt mind védenek engem. Dramaturgiailag persze jobb volna, ha feladnám magam. Egyszerűen ízlésesebb és méltóbb volna hozzám, mint szánalmasan lebukni. Aztán a harmadik napon borotválkozás közben, váratlanul elönt a mélységes szégyen. Úgy érzem, vérvörös a fejem, bár a tükör nem ezt mutatja, a bőröm szinte ráég az arccsontomra, sehogyan se tudom lehűteni, hiába teszem víz alá. Egész nap lángol az arcom, otthon, a színházban, az utcán, még álmomban is. Nem múlik, úgy érzem beleőrülök, holott mások nem vesznek észre semmit. Meg kell szabadulnom ettől, bármi ára is legyen. Azokra gondolok, akiket szeretek és akik bíznak bennem, felnéznek rám. Nekik is tartozom az igazsággal. Negyedik napon felhívom a Sárosdit. Elmondom neki, hogy sajnálom, amit vele és még sok más nővel tettem. Majd megkérem őt, ha meg tud bocsátani, segítsen nekem: legyen olyan szíves és adjon fel ő engem. Sárosdi sokáig hallgat, a felháborodás és az emlékek némává teszik, ám végül megérti. Megérti, hogy az utolsó pillanatig ki akarok tartani, hogy aztán annál nagyobbat zuhanjak a mélybe, mert nekem már nincs mit veszítenem, de szükség van a katarzisra, itt most mindenkinek szüksége van a katarzisra. Hogy én már nem magamat akarom megmenteni, azt nem lehet, de azokat az értékeket, amelyekről annyi nagyhatású színházi előadást rendeztem, azokat még tisztára lehet mosni. Sárosdi másnap kitálal.

Persze a Marton-terv is csak egy konspirációs teória, bűnbánat és bűnbocsánat konspirációjáé, amelyre nagy szükségünk volna, minden másfajtával szemben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s