Iskola a határban – avagy miért nem hiszek a fenntartható fejlődésben

FB_IMG_1508299518232

received_1408876555827762

Budakalászon iskolát akarnak építeni, mert igény volna rá. Bővül a város, főleg fiatal családokkal, de a környékről is szívesen hozzák ide a gyerekeket, hogy miért, arra van derű- és borúlátó magyarázat egyaránt, amivel most nem kívánok foglalkozni, mert túl messzire vezetne. Tény, hogy iskolaépítési láz ütött ki, ami tulajdonképpen szimpatikus kórság. Mert inkább laknék iskolavárosban, mint bányavárosban, kaszinóvárosban vagy alvóvárosban, ahová csak este beparkolnak azok, akik lényegében Budapesten élik az életüket. Elképzelem, hogy itt nálunk dolgoznának az ország legjobb tanítói, és a mi szellemi műhelyünkben találnák ki a jövő magyar iskoláját. Ide járatná az összes unokáját a Vekerdy, és Budakalászra jönnének hospitálni a finnek is. A Budakalászon tanuló gyermekekért a főváros, az ország, sőt, a nagyvilág legjobb gimnáziumai versengenének. A tanulás tényleg az egyetlen időtálló érték, ami talán megmentheti a világot a pusztulástól, úgyhogy minden befektetést megér. Az iskolaépítést a magyar állam támogatja, ami nélkülözhetetlen is, hiszen európai uniós fejlesztési forrást itt, az ország többi részéhez képest szemtelenül gazdag közép-magyarországi régióban nem remélhetünk. A megépülő új általános iskola működését nem Budakalász, hanem az állam fogja finanszírozni, a maga módján persze, de mégis, mert most ez a rendszer van érvényben.

Hát akkor mi a baj?
A baj Budakalász jelenlegi közlekedési állapota. A 1111-es út – ismertebb nevén Pomázi és Budai út – valamint a nyugat felől belecsatlakozó Damjanich utca – ismertebb nevén Ürömi út – túlterheltsége olyan forgalmi mizériát okoz a városnak, ami már alig elviselhető. A már fennálló helyzetet az iskolaépítés a helyszínválasztás miatt pedig csak tetézné, ugyanis a Klisovác utca Budakalász legelfuseráltabb közlekedési csomópontjába, a Lenfonó hévmegálló és a Posta közötti kereszteződésbe terelné oda és visszafelé, reggel és délután, hétköznap, meg hétvégén, télen, de nyáron is, ráadásul nemcsak a környék tanköteleseit fuvarozó autókat. Mert az iskolától ma az állam elvárja, hogy az oktatás mellett szolgáltasson, tereit többcélúan hasznosítva bevételt termeljen. Az építészeti terveket meg a Kevély mögött lebukó Nap látványát ismerve pedig biztos vagyok abban, hogy a Patakpart Iskolában tanítási időn kívül lesz kézilabda bajnokság, konferencia, bál, sőt, lakodalom is.

Szóval a várost, melynek szoknyáját a Duna fodrozza, ölét bányatavak vize hűsíti, hullámos hajzatát pedig a Pilis bércei koronázzák, a forgalom nap mint nap meggyalázza. Amikor pár óra alatt több ezren átmennek rajta, hangtalanságba dermedve terül el, fakó szemeivel félre tekint, rothadó tüdejének rohamaira pedig már maga sem kíváncsi – írhatná bármely vándor poéta, aki idegenként és először tér be Budakalászra. Mert aki itt lakik vagy ide költdözik, lehet nő vagy férfi, szülő vagy szingli, pék vagy polgármester, végül mind megszokja a kipufogógáz fojtó bűzét, az ideges dudálást, a teherautók rázkódó robaját, az értelmetlen tülekedés véget nem érő perceit, a keskeny járdákon a házfalakra tapadó babakocsikat, a parkolási agressziót.

Pedig a felső döntésekre várakozva is volna minden egyes budakalászinak személyes és szabad választása. Ezt a választást úgy hívják: önmérséklet.
Hajlandóak lehetnénk például úgy alakítani magunk és családunk életvitelét, hogy visszaszoknánk a lábaink használatára. A gyaloglás meg a kerékpározás a napi rutinunk része lenne, nem szabadidős testedző program. Igen, az időveszteséget is bekalkulálnánk, korábban kelnénk fel, jobban átgondolnánk és megszerveznénk, hova és hányszor járunk, kooperálnánk, megosztanánk, ami pedig nélkülözhető, arról lemondanánk.
Mindezt akkor is megtehetnénk, ha a másik, a szomszéd nem vállalná ugyanezt, mert tudnánk, hogy a mi apró lépéseink igenis számítanak, amelyekkel mindenki nyer, és ez jó.
Az egyetlen fenntartható fejlődés ugyanis, amely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére”, a belső fejlődés. Önmérséklet nélkül nem menthető meg se a Világegyetem, se a Föld, de a Budai úti kereszteződés sem.

Az alábbi filmet néhány éve a mozik vetítették, de az interneten most is megtekinthető. Szívből ajánlom minden budakalászinak, az iskolásoknak is.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s