Tanévnyitó közel, s távol

Anyukám tanítónő volt, ezért a mi családunkban az újév szeptember 1-jével kezdődött, és a petárdás hangulat sem korlátozódott csupán a megelőző éjszakára. Ahogy nyár derekára az utolsó cső főtt kukoricát kiárulta biciklijére akasztott kosarából a tóparton, mert három gyerek mellett minden jövedelem-kiegészítés jól jött, nekiállt óravázlatot készíteni, szemléltető eszközöket gyártani, füzeteket előírni, feladatokat felrajzolni az írásvetítő fóliára. Kinyitotta a szép diófa tálalószekrényt és a levesestálak mögül előszedte a fél iskolát, mert dolgozószobája, sőt, íróasztala sem volt, akkoriban nem ez a divat járta. A nagy étkezőasztal volt az ő birodalma, és apánk szomorúan nézte, hogy lesz a pedagógiai módszerek korszerűsödésével egyre puritánabb a háztartásunk. Mi nem Lego-kockába, hanem Dienes-rudakba ültünk bele váratlanul, és a szemétlapátról mindig gondosan le kellett válogatni a logikai lapokat. Nagyon szeretett tanítani és óriási elánnal vetette bele magát minden új osztályba, tanévbe és minden egyes tanórába. Fegyelmezett és szigorú volt magával, de velünk is, mégis szerettünk bemenni az osztályába, nézni, ahogy rendezkedik. A keménysége valahogy más értelmet nyert, ahogy a tanteremben színre vitte magát és feloldódott a gyerekek között, talán ezen a terepen a leginkább ön-azonosan. A tanítványaiból a maximumot akarta kihozni, egyéni képességeikez mérten. Nap, mint nap meg akart felelni egy elképzelt mércének, amit nekünk is jó magasra tett fel. Kimerítő volt ez a makacs küzdelem, dacoltunk is vele, sokszor életbe vágóan, igazsággal és szemtelenül, s csak most látom, hány rettegett vonását termelem ki magamból anyaként mégis.
Például még csak szombat este van, de már mindent kipipáltunk, amit a tanító néni az elkövetkező két hétre kért, mert Minna elsős, és minden az első osztályban dől el – hallom anyámat, aki első kürtös a fülemben. Pedig ez a gyerek érett, akár egy őszibarack, és olyan sugárzó jóhiszeműségben és mosolyban töltötte el az első napját az iskolában, hogy látom, meg sem fordul a fejében olyasmi, hogy máshol jobb volna neki. Mit érdekli őt, hogy egy elhúzódó építkezés miatt még nincs kész az ebédlő és nem használható a tornaterem, meg konténerben lesznek, ha van tanító nénije, kettő is, széke, tolltartója, padtársa és uzsonnája, sőt, a nyolcadikos fiútól még egy radírt is kapott. Bárcsak ez a bizalom és lelkesedés megmaradna, s tudnám én is szorongás helyett hittel, érdeklődéssel és nyugalommal kísérni és támogatni. A nagyobbik lányomnak is tegnap volt az évnyitója, de hiába volnék is stréber, ha ő Pekingben jár most egy évet egyetemre. Lili tíz órás repülőút után testileg és lelkileg kissé megtörve foglalta el a szállását a nagy idegenségben, volt sírás, meg elbátortalanodás, és első éjjel izzott is a galagonya magában, de ez állítólag mind semmi ahhoz képest, amin az okos, ám rendkívül szétszórt maláj csoporttárs végigment. A fiúnak elveszett a bőröndje, s benne a vízuma, amiért jelenleg csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, de kollégiumi szobát amúgy sem kapott, mert elaludt, amikor egy hajnali órában regisztrálni kellett volna, aztán az egészségügyi papírjait se fogadták el egy hiányzó mellkasröntgen miatt. Az elmúlt pár napban az aulában egy jógamatracon várja sorsa jobbra fordulását, időközönként egy-egy jó érzésű társánál zuhanyt vesz, s minden egyéb idejét és pénzét arra fordítja, hogy hátra hagyott három- és négyéves testvérkéivel tartsa facetime-on a kapcsolatot, akik mérhetetlenül hiányoznak neki.


Míg Minnának az igazgató bácsi elsősorban jókedvet kívánt a tanévkezdéshez, a kínai tanévnyitón elmondták, hogy összesen 5 napot lehet hiányozni, máskülönben a diák nem mehet vizsgázni és érvénytelen az egész féléve, késni sem lehet, sok házi feladat van, az érdemjegyben az órai aktivitás pedig legalább annyit számít, mint a vizsga. Lili szerint a szmog rettenetes, “a pekingi kaja viszont mindent visz”. Mi meg Budakalászon egyelőre örülünk a jó levegőnek.

Az első fecske

International students – az évnyitó után, immár party-hangulatban

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s