Testről és lélekről

Budakalászon idén nyáron nincs uborkaszezon. Két jelentős hír is felrázta a júliusi hőségben a helyi közösséget: augusztus 1-jével Erdő Péter bíboros új szolgálati területre helyezi át Kálmán József plébánosunkat, október 1-jével pedig nyugdíjba vonul dr. Asztalos Imre gyermekorvos, aki 40 éven át gyógyította Budakalász gyermekeit. A Doktor úr ráadásul éppen abban az évben – 1977-ben – kezdte el településünkön működését, amikor Józsi atya megszületett.

Asztalos doktor úr a test gyógyítója. Tekintélye megszerzett tudáson, emberöltőnyi tapasztalaton alapul, és azon, hogy magas, jókötésű és jóképű férfi – ráadásul bája van. (A férfi báj annyiban más, mint a sárm, hogy interakcióban jön létre és viselője nincsen tisztában a meglétével.)  Igényes cipő, jó szabású nadrág, vasalt ing, őszülő halánték – amikor belép, érces hangja betölti a teret, orvosi táskája pedig sokat sejtetően lóg a kezében, akár Antonio Banderas gitárja a Desperado-ban. Ha belegondolok, rajta kívül talán egyetlen más férfi autoritásának nem voltam hajlandó feltétel nélkül alávetni magam. Gugliztam és guglizok én is, persze, s mire leérek a gyerekkel a rendelőbe, nagyjából már összeállt a diagnózis a fejemben.  Jóllehet az internet korában nincsen szükség bonyolult differenciáldiagnosztikára, elég három tünetet helyes sorrendben bepötyögni és tetszőlegesen választani a felkínált kórok közül, majd rettegni vagy éppen hátradőlni. A receptre meg az igazolásra azért mégiscsak szükség van. Végre ránk kerül a sor, a gyerek vetkőzik derékig, szájat tát, sóhajt, s ha már beszélni tud és hajlandó, elmondja, mit érez. Aztán én is szót kapok, próbálok a lényegre szorítkozni. Általában előre összeírom a mért lázakat, a tünetek megjelenésének időbeni lefolyását, hogy ne kalandozzak el. Közben arra is kínosan ügyelek, nehogy orrváladék helyett taknyot mondjak, mert a Doktor úrtól a slendriánság, a közönségesség vagy a bizalmaskodás egyaránt távol áll. Miután szoros szemkontaktusban végighallgatott, egy a vizsgálat koncentrált testtartásnál oldottabb pózban elmondja, hogy mi a baja a gyereknek és milyen terápiát tart szükségesnek. Támogató, határozott és magabiztos. Mi mást várnák egy gyermekorvostól, minthogy mondja ki a frankót, de álljon is mellettünk és vállalja a felelősséget, amire a Google nem képes. A gyógyszerek adagolásán kívül fáradhatatlanul ismétli el a lázcsillapítás, a diétáztatás, az orr toalett helyes módját, kiemeli a friss levegő és a szellőztetés fontosságát. Aztán távozáskor egy jó szót szól még a gyereknek, olykor-olykor egy tréfát is megenged. Miután asszisztense és felesége, Csilla, aki kedvességben, gondosságban és dekorativitásban sok budakalászi nő számára eszménykép ma is, matricát nyom a gyerek kezébe, a Doktor úr kéri a következőt, én pedig, mese nincs, betartom, amit előírt. Na jó, azért a csellóórát nem mondjuk le és a matekdolgozatot is bemegy megírni. Ez a hétköznapi vírusfertőzések menete. Aztán előfordul, hogy súlyosabb a baj: a gyerek befullad /egy hete negyven körüli a láza / nem tud pisilni / olyan gyenge, hogy a fürdőszobáig se tud saját lábán elmenni – és adja az ég, hogy a paletta ennél soha ne legyen színesebb! Ilyenkor pláne a Doktor úr tudásába, szavaiba, higgadtságába kapaszkodunk. Kamasz fiam kérdezte egyszer, miért van az, hogy ha ő megy orvoshoz, legfeljebb két napra írják ki, bezzeg a nővérét mindig egy teljes hétre? Hát igen, a Doktor úr jól ismeri a betegeit, hiszen van család, amelyben három generációt is gyógyított. Sosem felejtem el, amikor felső tagozatos koromban az iskolaorvosi vizsgálaton kedvesen rám nézett és komoly hangon azt mondta: híztál, cicám! Ezt a mondatot azóta sem mondta nekem senki ilyen féltő szeretettel, pedig alkalmat adtam rá elégszer.
Asztalos doktor úr egyébként a gyümölcsteát szereti, és hajlamos elgyöngülni az újszülöttek és a testvéri szeretet látványától.

Józsi atya terepe a lélek. Az embereknek  többnyire misztikus elképzeléseik vannak egy katolikus papról, főleg az emberi viszonylatok tekintetében. Társas lény a pap is? Elhagyja apját, anyját, saját családot nem alapít, egyházközségről egyházközségre vándorol, tehát kapcsolataiban inkább Isten, mint saját maga tolmácsa. A másik lény egyszeri és megismételhetetlen individuum-e a számára, vagy csak egy juh a sok közül? Vajon eleve megszentelt értelemmel és érzékekkel születik, s így életútján, vonzásain és választásain kezdettől rajta van az Úr pecsétje?  Állhatatossága és életkedve afféle mennyei juttatás, amelyet mindaddig megkap, amíg Isten szeretetét nem váltja be múlandó, tökéletlen és hiábavaló dolgokra? Vagy ő is szeret, utál, tisztel, megvet, empátiája és hatóereje pedig éppenséggel önismeretéből fakad, s neki magának ugyanúgy meg kell dolgoznia a türelemért, az elfogadásért és a mindennapi mosolyért?
Ha Józsi atya cirkuszban lépne fel, a plakátra az lenne felfestve: Az Emberszelídítő. Nem ostorral, de nem is titokban belénk tömött kockacukorral éri el, hogy egyre többen vannak a szentmisén, beszélgetnek egymással mise után a templomkertben, kezdik a napjukat a rorátén adventkor és várják húsvétvasárnap hajnalban a Kálvária-domb tetején közösen a napfelkeltét. Hatalmas gyerekkompánia ministrál, asszonyok hada díszíti a templomot, de a férfiak se csupán a last minute járatokra váltanak jegyet, az idősek, betegek számára piros betűs ünnep minden látogatása és van, amikor az utolsó szó ereje az ő jelenlétében születik meg. Józsi atya legkülönlegesebb krisztusi képessége, hogy nagyon tud figyelni a másik emberre, mert nagyon érdekli. Hogy mi van a gyerekkel, hogy megy a munkád, milyen passzban vagy éppen, mit mondott az orvos, hány kilométert futsz, mit olvastál mostanában, mit érdemes megnézni? Szívesen jön vendégségbe, szeret együtt enni, örömödben osztozni, amikor pedig tanácsért fordulsz hozzá, úgy áll melletted és támogat, hogy közben nem frakciózik: nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem amit szükségesnek, jónak, üdvözítőnek gondol, s ha mégsem tartod meg, amit javasolt, akkor is fontos maradsz neki és bízik benned, hogy legközelebb majd sikerülni fog. Karizmájának figyelme és szelídsége mellett fontos alkotóeleme a játékossága: a gyerekekkel felmegy a templomtoronyba megnézni a denevéreket, engedi kipróbálni az orgonát, cserkésztáborban beáll vízilabdázni, karácsonyi koncerten az anyák zenekarába furulyázni. Biztos vannak rossz tulajdonságai is, különben nem tudna ennyire közel férkőzni az emberek szívéhez, ám ezeket jól rejtegeti.
Józsi atyának nem csak az Úristen tartja számon minden hajszálát, hanem én is, aki a fodrásza voltam, és remélem, maradok ezután.

God save the Savers!

IMG_3125 (1)

15284103_1134432589938828_3690348493138432854_n

 

Reklámok

2 responses to “Testről és lélekről

  1. Nagyon szép méltatás, mindkét rendkívüli emberről. Nagyon sok egészséget, boldogságot és nagyon hosszú életet kívánok szeretettel, mindkettőjüknek. Életemben két dolog volt nagyon fontos: a gyerekeimnek az ORVOSA ÉS EGY IGAZ LELKIPÁSZTOR. Ha ez megadatott akkor könnyen jött álom a szememre és biztonságban éreztem magam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s