Londonban, hej / 4

Nagyon szeretem a templomokat, bármilyen vallás hívei is építették őket. Azért mégis azokat leginkább, amelyeknek a tere méretével a felfoghatatlan Teremtő előtt tiszteleg, belső kialakítása pedig a legelső szeretetet, Isten közvetlen, személyesen hozzám forduló figyelmét fejezi ki. Szeretem a templomban bámészkodó embereket, a hitből fakadó elfogódottságot vagy a megilletődött materializmust az arcokon. Senkit nem hagy érintetlenül az a tény, hogy emberek, falvak, városok mekkora erőfesztítést tettek az évezredek során azért, hogy istenüknek templomot emeljenek és tartsanak fenn. Amikor pedig szertartás alatt térek be egy római-katolikus templomba, megélem, hogy a világ bármely pontján, ismeretlenül is aktív tagja vagyok egy közösségnek. A liturgia menetéből, a gesztusokból akkor is tudom, miről van szó és mi történik, ha a nyelvet, amelyen a szertartás folyik, történetesen nem értem, de még nagyobb az azonosulás és öröm, amikor a szavakban is jelen tudok lenni valamennyire.
Tegnap reggel elmentem a kew-i Lorettói Szűz Mária templomba a vasárnapi szentmisére. Afro-amerikai hölgy fogadott kedvesen a templom előterében és egy sárga, meg egy zöld könyvet nyomott a kezembe. Lázár feltámasztásáról hallottuk János evangéliumát. A zöld könyvben az énekek szerepeltek, a sárgában a szertartás teljes szövegét követni lehetett, az igeliturgia valamennyi adott napra vonatkozó felolvasásra kerülő szentírási részeivel együtt. Nagyon jó szavakat tanultam meg: nagyböjt – lent, vétkezni valaki ellen – tresspass against someone, és a kedvencem a mindenható – almighty. A két szín alatt történő áldoztatásban a papon kívül három asszony vett részt, köztük a bejáratnál könyvet osztó hölgy, aki a sekrestyés is lehetett. Magyarországon áldoztató nő diakónussal még nem találkoztam.


Mise után a piacra mentem, amelyet minden hónap első vasárnapján rendeznek itt Kew-ban. Organikus gazdálkodásból származó zöldségek, sajtok, halak, húsok, kenyerek, olajak és ecetek, kávék, csokoládé (magyar a készítő, Ildikó a neve!), lekvárok, mézek, szövött kelmék, ékszerek, kézműves szappanok között válogattunk. Miután az ebédnek valót megvettük, még bementünk a Charity Shopba, ahová az angolok jó állapotú levetett holmijaikat teszik be valamilyen jótékonysági alapítvány javára. Négy fonttal támogattuk a Save The Children alapítványt, Minnát pedig egy csodás hímzett rózsaszín szoknyával. Ebéd után a ragyogó tavaszban elmentünk abba a botanikus kertbe, amelyről Kew városrész világszerte ismert, és amelyet 2003-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánított.


A Kew Garden 132 hektáron fekszik a Temze partján. A 18. században alapította Frigyes wales-i herceg és felesége, Auguszta. A génbankként is működő botanikus kertben kb. 70 ezer növényfajt gondoznak szabadföldön és üvegházakban. A hatalmas parkban a növényeken kívül egy gyönyörű tó kacsákkal, gémekkel, ludakkal, van kilátó, galéria, bérelhető családi kert, játszótér, a legizgalmas pedig egy kortárs installáció. Művészek fémből megépítettek egy óriási méhkaptárt, amelynek a belsejébe be lehet menni. A konstrukción kívül fények és hangok érzékelteti, hogyan működik a méhkaptár. Kew barátai kaktusztól rododendronig zarándokolva, fák-bokrok előtt fényképezőgéppel térdelve, a fűben heverészve, a kávézóban ücsörögve, vagy a fantasztikus ajándékbolt virágmagjai között válogatva, minden itt eltöltött perccel és itt elköltött pennyvel a nagyszerű Természetet tisztelik és támogatják.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s