Londonban, hej / 3

Mivel leánykoromban éltem félévet Angliában – erről korábbi bejegyzésem itt olvasható https://www.google.hu/amp/s/hajmereszto.wordpress.com/2016/05/08/az-otthon-sarga-fuve/amp/ – nem csupán a mostani két napból szűröm le, hogy léteznek nagyon mellélőtt sztereotípiák az országgal és az itt élőkkel szemben. Kezdjük az esővel! Az igaz, hogy Angliában bármikor eshet, de itt Londonban például már egyáltalán nem állja meg a helyét, hogy esik is. Inkább úgy mondanám, az eső mindig benne van a levegőben. Ám nem grandiózus záporokat és nem is monoton szitálást kell elképzelni, inkább a környező vizek nyomására fennálló, amolyan légköri inkontinenciából fakadó, váratlan és önkéntelen szemerkélést. Tegnap például futással kezdtem a napot. Derűs ég alatt indultam el, s mire negyed óra múlva leértem a Temze-partra, olyan felhők gyűltek össze, amelyekből nálunk otthon égzengést olvasnánk ki. Itt viszont egy vízpára jelent meg a levegőben, annyi, amennyihez a göndörhajú nők frizurarendezés szándékával hagyják táskájukban az esernyőjüket. Tíz perc múlva hétágra sütött. Ez a játék többször megismétlődik a nap folyamán, ami fotózáshoz nagyon inspiráló, a tájjépfestőknek viszont frusztráló lehet az állandó szedelőzködés, de talán így született az akvarell-technika.

Egy másik angolokkal szemben hangoztatott közhely, hogy itt “az udvariasság csak felszínes”. Könyörgöm, hol nem az? Az udvariasság lényege, hogy felszínes, hogy a rosszkedvemet, fásultságomat, vagy akár érzelmi túlhevültségemet nem öntöm egyből a másik nyakába. Hazafelé tartottam, amikor az egyik lakás előtt a házhoz rendelt élelmiszer megérkezett. Ajtót nyitottak és az a “Hello” olyan édes regiszterben hangzott el, amit egy feketerigó is megirigyelne: három oktávon az összes felhang megszólalt. Hiszen a legjobb dolog történt: megérkezett a rendelésed, amit vártál, én hozhattam ki neked, ugye te is örülsz ennek? Az árusok, a járókelők, a buszsofőrök, a rendőrök készségesek, a szemedbe néznek, mosolyognak, tömegben és tülekedésben is türelmesek és figyelmesek. Persze van itt is szemét, nagyon sok, hajléktalan, elég sok, sőt, tegnap este egy patkányt is láttam elfutni az úton. Mivel a Notting Hill-felé rossz buszra szállva lejöttünk a térképről, észleltem, hogy Londonnak is vannak mélységes bugyrai. Mégis ennek az ezerszínű tömegnek – amelytől általában iszonyodom – van valami pozitív, életigenlő és védelmező lüktetése. Ezt éreztem este is, amikor nővérem színházba vitt a West End-re. Jegyünk volt a 42. utca című musical-re. Az itteni színházi élettel kapcsolatos első benyomásaimat nyilvánvalóan meghatározza, hogy nem egy klasszikus prózai darabra vagy alternatív produkcióra ültünk be valahová, bár a fekete garbó és a világfájdalom talán ott sem kötelező. A Royal Drury Lane Theatre karzatos, páholyos, vörös kárpitos hatalmas belső tere földimennyország-szerű lámpáival igazi népszínházat sejtetett, ahová az emberek szórakozni járnak. A nézőtérre be lehet vinni a bort, a frissítőket poharakban, szünetben a színpad előtt jégkrémet árulnak, és nincs ruhatár, de a táskákat belépéskor átvilágítják. A darab tipikus “sztár születik”-történet, két órát át szteppelnek és énekelnek benne, karmester vezette élő zenére, de annyian és olyan energiával, élvezettel, szellemesen és profin, hogy ilyen kaliberű élő SHOW-t elképzelni se tudtam. Már az indítás elég erős volt és a hangulatot végig tudták fokozni, egyetlen fáradt vagy kizökkent pillanat nélkül. A közönség, akinek soraiban Arsenal-drukker fiatal srác, öltönyös öregúr, farmeres egyetemista, gyöngyös-bokrétás dáma, fejét kendővel takaró fiatalasszony és a kerekes széken behozott demens néni egyaránt volt, állva tapsolt a végén, majd táncos lépésekkel távozott a nézőtér kiürüléséig el nem fogyó zenére.

Szóval a felszínen maradni egyáltalán nem rossz, főleg amikor összesen hat napod van arra, hogy kárpótold magad azért a hiányért, amit folyamatosan érzel, mióta ennyire távol vannak tőled azok, akiket a legjobban szeretsz.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s