Buhera

ollobuhera

Ha az Iparkamara vagy más szakmai szervezet lobbistája lennék, javasolnám, hogy a fodrászképzésben a jelölt akkor kaphassa csak kézhez szakmunkás bizonyítványát, ha sikeres záróvizsgát követően megfelel egy végső, Frizurakészítés megfelelő hely, idő és eszközök hiányában című alkalmassági teszten. Mert ahogy a sebészorvosnak el kell látnia a sérültet a lövészárokban is, vagy a tanítók a világ más pontjain még ma is különböző évfolyamú gyerekekkel foglalkoznak egyszerre, és a szakács sem dobhatja be a konyharuhát, amikor egy csoport ül be az étterembe és a la carte rendel, úgy az élet bármikor nem várt kihívás elé állíthatja a fodrászokat is.
Még tanonckoromban beiratkoztam egy délutáni továbbképzésre Szombati Ferenchez, akit szakmánk a klasszikus férfi hajvágás doyenjeként tart számon. A hetvenes éveiben járó doyen köpenyben, hátra simított hajjal, ajkáról lebiggyedő cigarettával, komótosan és pléh arccal oktat, mint aki már sok hülyét látott életében, de szeret mutatni és magyarázni, főleg, hogy a szomszéd vendéglős, aki régi haverja, ideszólt, hogy kész a csomag, viheti haza a rizses húst, pörköltet nokedlivel, uborkával és ma a túrógombócból is maradt. A terézvárosi tanműhely neonfényű alagsori termében semmi sincs a szalonok drága vagy gagyi puccából: elnyűtt bútorok, linóleum padló, kopott törölközők, óriás flakonok, deformált partvisok nyers célszerűségben és az iskolákra jellemző örökös újrakezdés hevenyészett otthonosságában. Itt a tükrök sem a vágyat, hanem a valóságot vetik vissza. A mester a pultról vett ormótlan, öreg ollóval könnyedén bánik, vágása pontos, a vizezett hajat formázó termék használata nélkül szárítja be a kívánt formára. Közben szeme sarkából figyeli a tanulót, kézügyességét, figyelmét, kommunikációját, kitartását, pontosan tudja, mennyit ér majd, ám senkit nem minősít, nem dicsér és nem szidalmaz. Ismétel, javít, és ahogy az idő telik, a pörköltre is gondol.
Szombati Ferenc jutott eszembe tegnap, amikor férjem haját kellett a huszonnegyedik órában, otthon levágnom egy gyenge akkumulátorú szakállvágó, egy nehezen záródó papírvágó olló, valamint egy sűrű és merev fogazatú fésű segítségével, amelynek soha semmi hasznát nem vettem. Jó volt látni, hogy a hajvágás tényleg nem téren, időn és eszközökön múlik. Időnként még élvezni is tudnám az ilyen kényszer szülte szakmai helyzeteket, ha nem kísérné őket méltatlankodó morgás. Mert a családtagok a szalon szolgáltatási színvonalát várják el tölem vasárnap este, otthon, az előszobai tükör előtt, munkaeszköz és hozzáállás tekintetében egyaránt. Hiába, magasra tettem a mércét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s