Besamell mucho

dav

dav

dav

Elhatároztam, hogy 2017-ben megtanulok főzni. Van, amikor a dolgok egy irányba mutatnak és az ilyesmit újévkor hajlamosabb észrevenni az ember.
A gyerekeim állandóan azzal jönnek, hogy nálunk otthon nem lehet mit enni. Mert az nekik nem evés, hogy egy szelet kenyeret megkennek maguknak. A hűtőszekrénytől a gyomrukig terjedő tápláléklánc nélkülözhetetlen elemének tekintenek engem, minden igyekezetem ellenére. Mert a napi főzés nagy meló, akárki akármit mond. Az advent lelkületében mégis erőt vettem magamon és december elsején rendhagyó gasztro-kalendáriummal leptem meg a családot. A naptár zsebecskéiben papírok voltak elrejtve, mindegyiken egy-egy étel neve szerepelt, amelyet a kihúzást követően még aznap megfőztem vacsorára. 24 nap alatt 24 egyszerű fogást készítettem el, voltak köztük levesek, tészták, egytálételek, szendvicsek hidegen vagy melegen, saláták és édességek egyaránt. Ami meglepett, hogy így hosszabb távra eltervezve mennyivel könnyebb volt a beszerzés és a főzés is, és attól, hogy a napnak volt egy szerény, de biztos kulináris tetőpontja, mindenki jobban igyekezett vacsoraidőben otthon lenni.
Aztán eljött az év vége és ilyenkor leltárt készítek: mi múlik, mi jön, és mi marad? Befelé figyelni, megélni, elengedni – tanítják a bölcsek, de mit tegyek, ha a szemlélődés nekem nem elég? Szeretek hatással lenni. Sajnos minden múlik, ami látható, talán a fogaim kivételével, azok formásak, fehérek és nem romlanak. Bár a felszabadult mosoly jó entrée egy leendő öregasszony számára, egyetlen lapra mégsem tehetek. Valamelyik megkerülhetetlen kötelességemet volna kézenfekvő csúcsra fejleszteni. Aki például tud és hajlandó főzni, könnyen szerez örömöt másoknak és sok kellemetlen tulajdonsága megbocsáthatóvá válik.
Az igazi motivációt a főzésben való elmélyüléshez mégis egy ajándék adta. Férjemtől megkaptam karácsonyra A főzés tudományát. A telefonkönyv méretű konyhatechnológiai kalauz két francia szerző, Yannick Masson és Jean-Luc Danjou munkája, melyet Molnár B. Tamás átdolgozásában most magyarul is kiadtak. Amikor ebbe a lenyűgöző gyakorlati kézikönyvbe belenéztem, ráeszméltem, hogy én nemhogy azt nem tudom, hogy az a gavallérspiccet a marhában, a szalamandert meg a konyhaszekrényben kell keresni, de még borsot törni sem tudok. A főzés ugyanis nem a receptekkel kezdődik, holott mindig azokat csereberéljük, hanem az alapvető technológiák, eszközök és alapanyagok ismeretén. De most nekiállok marinálni, glaszírozni, legírozni, szotírozni, konfitálni. Nem hiába tanultam meg franciául, kényesen biggyesztem az ajkamra: julienne és en papillotte!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s