Borbély a világ végén

 

 

Az elmúlt napokban találkoztam egy régi ismerősömmel, akit körülbelül huszonöt éve láttam utoljára. Ifjúkorunk elején ismertük meg egymást – gimnáziumi évfolyamtársak voltunk –, aztán útjaink különváltak, semmilyen kapcsolat nem maradt közöttünk, majd legaktívabb és talán legeseménydúsabb életszakaszunkat átugorva találkoztunk újra. Butháni utazásairól és élményeiről készített vetítéses előadására hívott meg, és előtte beszélgettünk egy órát. A találkozásban a nagy szünet ellenére nem volt semmi felfokozott, idegen vagy meglepő. Ő is keresi – vagy talán már meg is találta – azt a „szerzetesi cellát”, ahová mindannyian elkezdünk vágyódni életünk második felében. Jó volt örülni az örömének.
Én mostanában leginkább a brazil őserdőbe képzelem magam, Lénárd Sándor láthatatlan házába a völgyben, a világ végén. A magyar származású orvos diplomáját Bécsben szerezte, a második világháborút Rómában vészelte át, majd egy esetleges harmadiktól tartva családjával kivándorolt Brazíliába, ahol a Micimackó latin nyelvű fordításáért kapott tiszteletdíjából megvett magának egy darabot az őserdőből, épített rá egy faházat, hozatott bele egy zongorát, aztán az indiánok és telepesek orvosa lett. Történetei – akár a rómaiak, akár a világ végi völgyből valók – finom antropológiai beszámolók borbélyokról és bábákról, börtönőrökről és diktátorokról, nemesekről, polgárokról, papokról és parasztokról, írástudókról és analfabétákról, s bennük az életrajzot átszövi a folklór, a klasszikus műveltség, az emberség és a humor. Ezeket az önként vállalt elvonultságban született írásokat sem erőltetett aszketizmus, sem kiábrándultság nem jellemzi, feltárul bennük hőseiknek az orvos által jól ismert testi valója a számára is láthatatlan lélek határaival. A szövegek elsősorban az elbeszélő beállítódásán keresztül hatnak rám. Lénárd Sándor történetei arra biztatnak, hogy megtett lépéseink számának növekedésével igyekezzünk egyre kisebb lábnyomot hagyni magunk után. Ha ennek a belátásnak legalább a közelébe tudnék férkőzni, tulajdonképpen a dzsungelbe se kell elmennem: történjék bármi, maradhatok itt, Budakalászon is.
Ízelítőül egy rövid részletet választottam Perikles-ről, a borbélyról (Lénárd Sándor: Völgy a világ végén. Bp., 1973, 106-107. o.):
„Az úttól balra, pár lépésnyire, dombnak fel áll a borbély háza. Messziről látni és hallani, mert a rádiója zúg és bömböl, és ha egy pillanatra szünetel, a borbély harsány hangja lép helyébe, zengő “ha-ha-ha”, egy olyan ember nevetése, aki már megoldotta az élet problémáit.
Perikles nem ismer betűt. Európainak, aki mindig csak írástudók közt élt, érdemes közelebbről megismerni. Perikles vágja a hajamat, vagyis azt, amit egy fél évszázad meghagyott üstökömből. “A fejemet kapinálja” – mondhatnám stílszerűen a Santa Catarina-i nyelv ismerőinek.
Fejekkel babrálni nem sváb kolonistának való időtöltés. Ez a hivatás a portugáloké; borbélyműhelyek, eszpresszók és vegyeskereskedések az egykor hatalmas, ma már széteső luzitán birodalom utolsó erődjei.
Aldomiro (mondhatnám, ha tudományos fejtegetést írnék) csak magánéletében analfabéta, de elsősorban az állam képviselője. Perikles viszont büszkén és tudatosan nézi le a papírok álomvilágát, – a valóságban él, mulattatja a hajvágás, szereti a foglalkozását, már azért is, mert a borbély mindig az árnyékban dolgozik, keze ügyében van a friss víz, és kényelmes lábbelijét nem használja el túl gyorsan.
Analfabéták első kézből kapják az életet. Úgy viszonylanak az írni és olvasni tudókhoz, mint a paraszt, akinek a felesége a levesbe való tyúkot az ólból, a főzeléket a kertből hozza, és a párolgó, illatos leveshez az Úrjézust hívja vendégül, ahhoz a városlakóhoz, aki egy kis csirkét ábrázoló tasakból valami port önt a forró vízbe.”
(Bővebben Lénárdról és a házáról egy friss blogbejegyzést találtam: http://clandestino.blog.hu/2016/08/23/magyarok_braziliaban_3_lenard_sandor)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s