A hajmosás poétikája – Robert Redford 80. születésnapjára

Out-of_Africa

Most, hogy már három és fél éve fodrász vagyok, időnként megállok egy pillanatra és végigtekintek magamon. Miben fejlődtem az eltelt idő alatt és van-e valami, amiben kezdek a rutinból fakadóan sablonossá válni? Minden szakmában szükség van az ilyenfajta önvizsgálatokra, mert a megszokás nagyon könnyen ránk telepszik és észre sem vesszük, de munkánkról, mozdulatainkról, megszólalásainkról lekopik a múzsa csókja.
Fodrászati tanulmányaim során a gyakorlati képzésre egy fodrászatban került sor, ahol hosszú volt az út, míg a partvisnyéltől a vendég fejéig eljutottam. A hajseprés, törölköző teregetés, tükörtisztítás, hajcsavarók rendezése, festékes edények elmosása után megszentelő rítusként éltem meg, amikor mesterem az első hajmosást rám bízta. A szalonmunkák között általában a hajmosást tekintik a legkevesebb szakértelmet igénylő tevékenységnek, vannak fodrászatok, ahol erre külön személyt alkalmaznak, nem a mester bíbelődik vele. Mivel én nagy ambíciókkal indultam, és alaptermészetemből fakadóan szeretek hatással lenni, eldöntöttem: csúcsélményt csinálok a hajmosásból. Megkaptam az alapvető instrukciókat, s a kezdeti ügyetlenkedés után sok gyakorlással, valamint rengeteg utána olvasás és számos videó megtekintésének eredményeképpen kifejlesztettem saját fejmosó technikámat. A második – habzó – mosás alkalmával olyan fejmasszázst kapott a vendég, amit a lábujjaiban is érzett. Tanonctársam, akit gyakorlásul sokszor részesítettem a szeánszban, azt mondta, hogy én ezzel „magamhoz tudom majd láncolni” a vendégeket. És valóban, volt, aki úgy nyilatkozott, nem emlékszik, a feje kapott-e valaha ilyen kényeztetést, talán mikor az anyukája simogatta.
Korán rá kellett jönnöm azonban, hogy a helyzet a fejmosással azért nem olyan egyszerű. Hiába esik jól, meglehetősen bensőséges dolog, amire a vendég nem számít, a meglepetésnek pedig nem mindenki tud örülni. A nyakak feszüléséből éreztem, hogy nem lehet mindenkire rázúdulni. Kezdtem magam visszafogni, s mire saját szalont nyitottam és a vendégszám is megnövekedett, a fejmosásra szánt idő a minimumra csökkent. Be kell látnom, hogy ma már nemhogy nem csinálok nagy faksznit belőle, de ez a munkafázis – egy-két régi vendégtől eltekintve, aki még emlékszik, és aki ragaszkodik – a legszükségesebbekre redukálódott. Holott az igazi fejmosás azon túl, hogy jó érzés, nemcsak tisztítja és ápolja a fejbőrt és a hajat, hanem számos egyéb haszna is van: serkenti a vérkeringést, stimulálja az idegrendszert, egyszerre lazít és élénkít, kikapcsol és energetizál, és általában visszaadja az emberiségbe és a jövőbe vetett hitet, mind a vendég, mind a fodrász számára.
Azt hiszem, ki fogom írni valahová, hogy nálam két szolgáltatás közül lehet választani:
1. Tisztító ás ápoló hajmosás
2. Test- és lélekemelő hajmosás fejmasszázzsal, csendben, ellazult testtartásban
Árkülönbség nem lesz.

One response to “A hajmosás poétikája – Robert Redford 80. születésnapjára

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s