Zsuzsinál henna van, és nem fél használni


vino-chianti

Az úgy volt, hogy nem kaptam meg a hajfesték-rendelésemet. Mondták, hogy valaki a disztribútor cégből kilépett, kedvenc brandemmel lelépett, a külföldi gyártó pedig nem lépett, hiába írtam szép levelet két idegen nyelven is. Hogy megértsék.

Erősen agyaltam: meddig tart ki, amim van, hogyan pótolom a hiányzó árnyalatokat, meg a hidrogén peroxidot, ebben a minőségben, ebben az összetételben, ebben az árban, mit mondok a vendégnek, mit csinálok a raktáramban álló készlettel? Mert persze kaptam csereajánlatot, de akármire nem állok át, hiszen nem csak egy termékről van szó, hanem a vele kapcsolatban bennem felhalmozódott tudásról, tapasztalatról, és megszokásról, bizalomról is. A kereskedelem olyan, hogy mindig leléphet valaki, de ilyen szerencsétlenül hogy lehet egy üzleti partizánakciót végrehajtani?  – háborogtam magamban, miközben a vendég fejére színeket kevertem-kavartam, koncentrációkkal, hatóidőkkel trükköztem. (Ne tessék megijedni, ezek létező és legális megoldások a fodrászatban! Aki megtanulta a kémiát és a festéselméletet, az hihetetlenül leleményes tud lenni, egy szolgáltatást viszont nem lehet kényszer szülte megoldásokra alapozni.)

Aztán bejött a szalonba HAJni (nomen est omen), olyan hajszínnel, mint amilyen a keserű csokoládé egy torta mázához gőz fölött kis vajjal fényesre kavarva. Tudtam, hogy hennázza, de ilyen szép egyenletes még sosem volt sem az árnyalat, sem az őszfedés. Egész éjszaka a henna motoszkált a fejemben. Régi szerelem, mert még egyetemista koromban ezzel a növénnyel színeztem először a hajamat. Lapockáig érő göndör loboncom ragyogó mélyvörös volt, mint amikor a pohárba kiöntik a Chianti-t. A hennázással járó elképesztő pepecselést és egyéb járulékokat viszont, úgy emlékszem, meguntam. Lényegében meleg spenótot kensz a fejedre és dunsztolt rajta órákig, aztán a fejed körül állandósul egy jellegzetes illataura, amely a forró melaszba forgatott szénára emlékeztet, és az ágyneműd is elszíneződhet, ha ügyetlen vagy. Az viszont továbbra is tetszik, hogy van három alapnövény (a henna, az indigó, a cassia), van a csapvíz, a hajad, meg néhány festési szabály, és mindebből azt kapod, amit kikeversz és megérdemelsz. Nem lehetsz akármilyen színű, nem úszod meg olcsóbban, sőt, de a hennát nem fogják átnevezni, kivezetni, beszüntetni, ez a por több ezer éve kapható, ha máshonnan nem, a pult alól.

Végül döntöttem: húsz év után újra kipróbálom a hennát. A festőanyagot először saját fejemen fogom tesztelni a fodrász szakma előítéleteit és lenéző fanyalgásait éppúgy félretéve, mint a hennás oldalak és ezoterikus fórumok öndicsőítő misztikumát. Hiszem, amit látok. Ha a henna jó és megbízható hajfestő anyagnak bizonyul, a festési technológia pedig a házi pacsmagoláson túl a fodrászati üzemvitelhez is alkalmassá tehető, akkor egy lehetséges alternatívát dolgozhatok ki szalonomban a natúr kozmetikumok iránt elkötelezett, igényeiket a lehetőségeknek alárendelni hajlandó vendégeim számára. Mert a disztribúción marakodók egy dolgot nagyon félreértenek: semmibe veszik a szakembert, jelen esetben a fodrászt. Pedig a nagy:, értékesítési számok az én kis számon is múlnak. Egy szakmája iránt elkötelezett fodrász szavának hitele van.

…és ezt Perugia-ban is vehetik fenyegetésnek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s