Ifjúság

Az utcánkban van egy Idősek Otthona. Lakói naponta elsétálnak a házunk előtt, sokukkal összeismerkedtem az utóbbi években. Tanúi voltak utolsó várandósságomnak és most örömmel szemlélik kislányom cseperedését. Én is észlelem rajtuk az idő múlását, látom, amikor egy megfázás legyengíti őket, veszítenek a súlyukból, és ha szerencsésen fel is épülnek a betegségből, az erejük mindig kicsit kevesebb lesz. Az öregedéssel való szembesülés a napi rutinom részévé vált. Figyelem, miként befolyásolja a test és a szellem hanyatlása a külső megjelenést és a tekintetet. Arra vagyok kíváncsi, mire gondolnak az öregek és mi a hajtóerő mindennapjaikban: fizikai létezésük törvényszerűségei, emlékeik, netán az új tapasztalatok lehetősége, vagy az élet befejezésére való felkészülés?

Nemrég meghívást kaptam az Otthonból, hogy a női szépségről beszéljek az időseknek. Az eredetileg tinédzsereknek készített előadásomat (Tükröm, tükröm) valamelyest át kellett dolgozni az új közönség számára. Nem a hiúság felébresztése és nem a nosztalgia előhívása volt a célom, de nem is szimpla ápoltság-propaganda. Igazából a lelküket szerettem volna megmozgatni.

Eszembe jutott Hrabal Harlekin milliói című regényéből az a történet, amikor a nyugdíjas otthonba fiatal helyettes orvos érkezik és áhítattal felérő közös komolyzene hallgatásokat szervez. Ezzel jócskán felkavarja a lakók életét, akik egy este Brahms Op. 77-es hegedűversenyének varázsában a doktort követve, testi-lelki gátat nem ismerve kirajzanak a szabadba, szénaboglyák körül táncolva-ugrándozva.

 „és ekkor az öregasszonyok rádöbbentek, hogy voltaképpen azt, hogy egy hete púderezik és kölnizik magukat és tartós hullámot csináltatnak a városkában, hogy mindezt nem a fess Holoubek doktor úr miatt tették, hanem csakis ennek a pillanatnak a kedvéért, amikor ráeszméltek, hogy a világon egyetlen dolog számít, a szerelem, a boldogtalan szerelem, aminél nincs drágább kincs egy fiatal nőnek, hogy ez a zeneszerző a szereleme történetét élte át és írta meg, a réges-rég tovatűnt szerelemét, amivel őt is az ifjúság ajándékozta meg, hogy ezt a művet, ezt a szerelmi emléket, ami magánál a szerelemnél is több, csak akkor írhatta meg, amikor rádöbbent, hogy megöregedett…”

A napokban láttam Paolo Sorrentino legújabb filmjét, amelyet karácsonytól a magyar mozik is vetíteni fognak. Az Ifjúság (La giovinezza, 2015) egy szállodában játszódik a svájci Alpokban, ahol főleg idős emberek töltik vakációjukat. Az összetett és dramatikusan felépített wellness terápia célja szembe menni az öregedéssel. A fiatalság azonban nem a csokoládépakolás vagy a forró lávakövek alatt, nem is a szaunában akár a purgatóriumban izzadva tör elő a vendégekből, hanem találkozásaik hatására. A csodálatosan fényképezett film varázslatos pillanatai, amikor az idős karmester foltos karja a szintén a kezének mozdulataival beszélő masszőrlányéval összesimul, vagy amikor a szakmájától és az élettől szándékosan elvonult mester felfedezi a természet hangjaiban a zenét és vezényelni kezdi a legelésző teheneket. Majd megérkezik a szépségkirálynő, aki meztelenül a gőzölgő medencébe lépve megtermékenyíti a fiatalság csodálatának transzcendens pillanatát.

ifjúságYouth-La-giovinezzayouth-la-giovinezza-v2-30519-1280youth-giovinezza-sorrentino-665947

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s