Eleusza

11093717_791169497598474_684863723_n

Közeledik a húsvét. Bár a nyuszinak és a sonkának jobb a marketingje, minden ember tudja, hogy a húsvét Krisztus feltámadásának az ünnepe. S akár hiszi, akár nem, biztos van egy pillanat, amikor eltűnődik Jézus kínszenvedésén, halálán és a megváltás titkán, mert kevés az olyan ember, aki életében ne szenvedett volna és ne hozott volna valamiért vagy valakiért áldozatot. Mária fájdalmában pedig átélhetjük, hogy látjuk a gyötrelmét annak, akit a legmélyebben szeretünk, és nem tudunk rajta segíteni. A bizánci ikonfestészet egyik istenanya-ábrázolási típusa az Eleusza (Gyengéd, Megrendült vagy Meghatódó Istenanya). Számomra az összes Mária-ábrázolás közül ez a képtípus fejezi ki a legmegragadóbban a Mária és Jézus közötti édes szeretetet. A gyöngédség a középkori ikonfestésre vonatkozó merev ábrázolási sémák – kötelező színhasználat, fej- és kéztartás, ruhák redőzésének szabályai, emberalakok kortalansága – szigorúságában még erősebben hat. Az Eleuszák közül a leghíresebb a 12. századi, valószínűleg Konstantinápolyból származó Vlagyimiri Istenanya: Mária karjában tartja Jézust, aki felső testével egészen odafordul az anyjához, arcuk egymáshoz nyomódik, a gyermek anyját nézi,  karjával annak nyakába kapaszkodik. Míg ölelésük a legelemibb szeretetet és a tökéletes harmóniát fejezi ki, Mária kitekint, szomorú arccal néz ránk, mint aki tudja, fiára milyen szenvedés vár.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s