memento mori

bellezza

A leglüktetőbb házibuli, amit valaha filmen láttam A nagy szépség/ La grande bellezza (2013, Paolo Sorrentino) elején látható. Pedig ez egy vallásos film szerintem: allegorikus és az útkeresésről szól. A főhős, Jep Gambardella író 65. születésnapi partiján a vendégsereg vonatozása tulajdonképpen egy haláltánc. A város, Róma szépséges szörnyetegként terül el, és hagyja, hogy a benne lakók, őt építő és romboló emberi közösségek – paraziták – az évezredeken át alakítsák. Gyönyörű épületeket, csodálatos kerteket, jól öltözött embereket, jellegzetes arcokat, szép autókat, stílusos étkezéseket látunk, miközben a képsorok nem silányulnak puszta országimázs-filmmé. Bár a vizualitás a cselekményhez képest elsődleges, a szövegek is különlegesek. A szereplők szájából elhangzó mondatok nem igazi beszélgetések, sokkal inkább az elszólító halál és az élethez ragaszkodó ember dialógusaként értelmezhetők. Azt meg kifejezetten szeretem, hogy ez a film a dekandenciát és a teremtett világ előtti hódolatot, az ember gyarlóságát és méltóságát ilyen finom áttűnésekben képes ábrázolni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s