Csúf, csúf, csakugyan

10

Tegnap nővérem, aki a kávéhoz a legelveszettebbnek tűnő élethelyzetekben is képes felhabosítani a tejet, elvitt Lakatos Márk Style Republic nevű butikjába. A bevásárlóközpont mélygarázsából kijövet egy kozmetikai standba botlottunk, ahol meghívást kaptunk egy tanácsadással egybekötött, ingyenes sminkelésre. Én már mondtam is a „pici gyerek vár otthon, sajnos nincs időnk, de köszönjük”-szöveget, de nővérem visszafordított, mondván: két szék van, és mi éppen ketten vagyunk. Elhelyezkedtem, majd rövid tisztítás után elkezdték az alapozást. A korrektor csodát tett és a szemem körül végzett tapasztó mozdulatok valóban az árkok betemetését szolgálták. Elérkeztünk a dekor szakaszhoz. Amint a mosolypontomat is összekötötték a halántékommal és felvitték rá az arany csillámmal kevert, Dolce Vita fantázianevű arcpúdert, mintegy optikai botoxot létrehozva szarkalábas szemkörnyéki ágyásomban, eltűnődtem a nyelven.
Eszembe jutott a Pacsirta, éppen olvasom. Kosztolányi regénye a szépségiparban tevékenykedők számára (is) kötelező olvasmány, mert a menthetetlen csúnyaságról szól és arról, miként lehet vele szembenézni. Lehet-e szeretni valakit, aki csúnya, lehet-e vállalni a másságot egy olyan világban, amelyben a szépség egy leánygyermekkel szemben társadalmi elvárás, s nélküle az életben való fesztelen mozgásra aligha válthatunk jegyet.
Isten megteremtette Ádámot és Évát, a kiűzetett emberpár, Vajkay Ákos és felesége öleléséből pedig megszületett Pacsirta, a csúnya kislány. Be kell látniuk, hogy a gothai almanachban fellelhető nagy múltú család fája lányukkal, akinek ágyát legfeljebb a könny öntözi, végképp kiszárad. A csúnyaság tehát lapot oszt és a kártyapartnerek stratégiát választanak. A szülők áldozathozatala passzív, a külvilágtól (emberektől, szokásoktól) való elzárkózásban ölt testet, Pacsirta pedig a bezárt kapu mögött óriásira felnagyított magánélet aktív, szervező uralását választja. Mindkét stratégia az aszkézisen alapul (borstalan rizses hús, lecsavart villanykörték), az örömre nem tartják magukat érdemesnek. Ebben a vezeklő körültekintésben kíméletlenek magukkal és egymással is. Amikor Pacsirta egy hétre elutazik, a vonat és a lány hiánya kizökkenti apát és anyát a megszokott kerékvágásból. Óvatoskodva, majd néhány pillanatra teli szájjal újra ízlelik régi életüket, s a bűntudat rádöbbenti őket saját képtelenségükre, hogy Pacsirta csúnyaságát elfogadják. A sorsközösség ugyanakkor eltéphetetlen kapocs is a házaspár között, akik félszavakból megértik egymást. A regény csúcspontjának tekinthető hajnali veszekedésükben, amikor verbálisan először néznek szembe gyermekük csúfságával, olyan gyakorlottan és támogatóan futnak össze a korábban soha meg nem formált mondatok, akár az ellenpontozott szólamok egy fúgában. A leggyönyörűbb szavakat a hiú Kosztolányi mégis az elbeszélő szájába adja a hálószobai feszület leírásában, amelyben Jézus fájdalmuk együtt érző, ám tehetetlen tanúja:
„Látta, hogy immár egyedül áll a szobában, egyedül az egész világon, azzal, ami fáj, és szívét olyan kétségbeesés szorította, hogy majd összeroskadt.
De tekintete ekkor önkénytelenül odatévedt az ébenfa feszületre, mely az összetolt hitvesi ágyak fölött lógott a falon. A fekete fa-alapon csüngött a drága, elsanyargatott test, olcsó gipszből mintázva, aranyfüsttől befuttatva, úgyhogy a sovány bordák, a kíntól kifelé roskadó mellkas, a halálos verejtéktől csapzott, dús férfihaj is aranyosan csillogott.
Évtizedek óta nézte őket az ájult Istenember, élete és halála határmezsgyéjén. Ismerte minden szavukat, minden mozdulatukat, s ő, ki a szíveket és veséket vizsgálja, tudta, hogy most nem hazudtak.
Karjait hősien vetette szét a keresztfán, fölistenítve minden emberi fájdalmat az egyetlen mozdulattal, melyet csak ő tett, mióta áll a világ. De a feje a mindjárt beálló dermedet közönyében bukott előre, és arca már megkövült a kínszenvedéstől. Nem nyújthatta e nő felé sem segítő kezét.
Jelenléte azonban mégis nagy volt, igaz valóság ebben a polgári szobában, hol minden kicsiny volt, egy világtörténeti tragédia magasztosságát, a lángész és forró szeretet végtelenségét árasztotta az édes Jézus, ki a boldogtalanokért jött a világra, és meghalt azokért, akik szenvednek.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s