Puszi

3

A minap a hajnali égbolt alatt futva eszembe jutott a Gravitáció. Nem jó film, de az eleje – amíg még George Clooney is megvan – emlékezetes maradt. Bütykölik az űrhajót a semmiben (a mindenségben) és ugratják egymást, közben a Föld időnként mint kis színes labda feltűnik a képernyő sarkában. Innen, az isteni perspektívából felemelő és félelmetes belegondolni, hogy az ember csekélységéhez is személyre szabott koordinátákat kapott.
Fodrásznak lenni jó, mert hétköznapi, mégis különleges találkozásokra és beszélgetésekre ad alkalmat a munka. Egyik vendég azt mesélte, hogy édesapja halála után a legsürgősebb volt találni valakit, aki tovább gondozza majd a papa méheit. Egy másik a kertje téliesítéséről számolt be olyan aprólékosan és érzékletesen, hogy láttam magam előtt a kis kövér gumókat, rizómákat, amint megtisztítva és letakarva ücsörögnek a pincéjében és várják a tavaszt. A harmadik meg elmondta, hogy a férjét mindig figyelmeztetnie kell, puszilja meg a gyerekeket, amikor reggel ott hagyja őket az óvodában, mert magától nem jut eszébe.
Az adventi roráték alkalmával az ember lehetőséget kap arra, hogy intenzívebben megélje a hitét. A keresztény tanítás egyik alaptétele, hogy a földi lét csak egy állomás, nem pedig a cél, ám ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy behúzott függöny mögött, hálókocsiban robogjunk át rajta.

Ne felejtsétek el megpuszilni a gyerekeket!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s