Most múlik

Maria_Callas
Vannak olyan kifejezéseink, amelyek képletesen és szó szerint is érvényesek. A szívszorító is ilyen, én legalábbis konkrétan szoktam érezni a mellkasom összeszűkülését, amikor olyasmit élek át, vagyis inkább látok be, ismerek fel, hogy valami végérvényesen lezárult. Ezt éreztem az esküvőnk előtt — tényleg elsirattam a lányságom, nem bulizós leánybúcsú keretében, hanem egyedül a kert végében, — vagy amikor legkisebb gyermekem levált az anyamellről, vagy amikor felfogtam, hogy apukám hangját sosem hallom többet, s azon tűnődtem, vajon mikorra fogja az elmém életét, személyét, a kapcsolatunkat visszafordíthatatlanul vértelen és időnélküli emlékké archiválni. A múlandóság megtapasztalásának nem annyirra drámai, mint inkább áttűnés jellegű pillanatai ezek. A fájdalom szendvedély és szenvedés, valami, ami VAN, a szomorúság csend és üresség, valami, ami NINCS. Gyerekkorom óta mágikus erővel vonzanak a szívszorító pillanatok, olykor mesterségesesen is — könyvvel, filmmel, zenével vagy mezei fantáziálással – előidéztem őket. Az érettségi után először a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Azt gondoltam, az ember azért választja ezt a mesterséget, hogy szerepei által több élete is lehessen. Ám amennyire vonzott a létforma intenzitása, annyira féltem is tőle. Végül győzött a kukkoló énem, mert az élet a hetedik sorból is érdekes.
Ma reggel éppen melíroztam, amikor az egyik kedvenc szívszorító zeném felcsendült. Feltekertem a hangot és vendégemmel áhitattal hallgattuk: http://m.youtube.com/watch?v=9piRiiZ0C4Q

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s