A napfény íze

Végre kisütött a nap és bár szívem szerint még hónapokig elhúznám a tavaszt, az elmúlt napok szeles-esős borongóssága után a mai reggelem a tenger utáni sóvárgás jegyében telt. Ha volt előző életem, csakis vízi lény lehettem, mert ha vizet látok, muszáj rögtön egyesülnöm vele. Úsztam már az Égei-tengerben márciusban, az Atlanti-óceánban május 1-jén, de a tavak, tengerszemek és folyók sincsenek biztonságban. Napsütésben és 14 fokos vízhőmérséklet felett bármely évszakban megfelelnek a számomra.
A víz tetején lebegni mindenhogyan jó, de a legnagyszerűbb mégis hosszú hajjal: alámerülve először megérezzük a fejbőrünkön, amint parányi légbuborékok szabadulnak ki a megemelkedő hajrétegek alól, majd a súlyát vesztett selymes hínárköteg körülfon bennünket és felveszi a ringás ritmusát.
A sós víz, a napfény és a szél aztán megteszi a hatását: természetes vagy festett hajunk kifakul, száraz és sprőd lesz, rugalmasságát és fényét veszti, bár ez a tompaság a barnuló bőrrel és öltözetünk élénk színeivel párosulva (türkizek, lazacvörösek, olajbarnák, aranyok!) még a nyaralás esztétikai nyereségévé is válhat.

A hajszerkezet nyári igénybevételére persze tudatosan felkészülhetünk napvédő hajkrémekkel, tápláló olajokkal, kendőkkel, kalapokkal, de ki az, aki szívesen tépelődik az öröm kockázatán? Én utólag mentem a menthetőt. Legfeljebb vágok, a haj úgyis újra nő.

ImageImageImageImageImage

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s