Így hívott apukám, amikor kiskoromban (is) olyan sokszor előfordult, hogy váratlan fordulatot vett a viselkedésem. Szeszélyességemet inkább szeretettel vette tudomásul, minthogy korlátozni kívánta volna ezzel a különös szóval. Legutóbb akkor éreztem feltétlen apai támogatását, amikor Minna lányom megszületése után bejelentettem: fodrásznak tanulok. Először nem szólt semmit, gondolta, sokéves múzeumi ténykedésem, s a doktori fokozat megszerzése után hamar elmúlik az új hóbort. Csak a blogomat olvasva értette meg, hogy igazából nem akarok felhagyni a kultúraközvetítéssel, azzal a tevékenységgel, amelynek ő is egész életét szentelte. Szegény zalai parasztcsalád harmadik gyermekeként, nagy reményekkel jött fel Budapestre és végezte el munka mellett az egyetemet. Végül Szentendrén kötött ki, ahol két évtizeden keresztül vett részt a város kulturális életének irányításában. A Szentendrei Nyarak, a nemzetiségi találkozók, a főtéri szabadtéri színházi előadások, koncertek, kiállítás-megnyitók állandó vendégei voltunk. Mindenhová magával vitt minket, mert mindenekelőtt három gyerekére volt a legbüszkébb.
Apu szerdán meghalt, hosszú betegség után, otthon. Szerencsések vagyunk, hogy életében és halálában is vele lehettünk.
Ruhagyuri
Reklámok
Engem a nagypapám hívott így. Máig a fülemben csengenek a szavai, pedig már majdnem 20 éve halt meg. Még mindig hiányzik…
Részvétem nektek!
Ezt olvasva könny szökött a szemembe..:( Isten nyugosztalja!
Zsuzsikám! Szeretettel, részvéttel gondolok Rátok. Isten nyugosztalja Édesapátokat!
Őszinte részvétem, Zsuzsi! Hursán Magdi
Zsuzsikám! Sokszor eszembe jutottatok az utóbbi időben! Édesapád bennem úgy él, mint aki mosolygósan, türelmesen segít mindenkinek! Örülhettek, és tekintsétek áldásnak, hogy ilyen nemes lelkű ember volt az Édesapátok. Szomorúan, és őszinte részvéttel érzek együtt veletek! Sajnos a temetésre nem tudok elmenni, mert az akkreditált óvónénik képzését én
tartom azon a napon.