Már az ókori görögök is jól tudták, hogy a kócos haj leghatásosabb ellenszere az alapos és rendszeres fésülködés. Mégis – a helyes fogmosás mellett – ez az a hétköznapi praktika, amelyet igazából sosem tanítottak meg nekünk. Többnyire hibás mozdulatok és szokások öröklődnek generációkon át, mondhatni hajról hajra. A jó fodrász népművelői hajlamáról is megismerszik. Ennek szellemében íme a fésülködés hét vastörvénye:
- Nedves hajra mindig fésű, száraz hajra csakis kefe való!
- Nedves haj fésülése előtt használj kifésülő folyadékot vagy balzsamot, különösen göndör, vízhiányos vagy sérült haj esetében!
- A nedves haj kibontásához egyenletes és ritkább fogazatú fésűt használj, száraz haj esetében kezd a gömbös végű bontókefével, majd sűrű szőrkefével fejezd be a műveletet!
- A haj kibontását mindig a hajvégeken kezd és folytasd a tő irányába, alulról a haj felső rétege felé, tincsről tincsre haladj!
- A mélyszántást felejtsd el! A fésülés többször ismétlődő finom mozdulatokból álljon!
- Fésülködj naponta legalább kétszer, reggel és lefekvés előtt este!
- Házi használatra a természetes alapanyagú szarufésűk és szőrkefék a legalkalmasabbak, és persze ezekkel a tárgyainkkal nem közösködünk!
A fésülködés egészséges, mert serkenti a fejbőr vérkeringését. Ha pedig helyesen fésülködünk, hamar rájövünk arra is, hogy a fájdalom és a hajvesztés egyáltalán nem szükséges velejárói a műveletnek. S hogy a jólfésültség milyen egyéb előnyökkel jár? Gondoljunk csak a csúnya kislányra!
(Az illusztráció Marék Veronika: A csúnya kislány című könyvéből való.)
Hát ez nagyon érdekes, folytatást követelek.
Gratulálok,csak így tovább! Nagyon tetszik:-)
Hiába, a vér nem válik vízzé!